Tavaly ősszel készítettük el az első CABALA-modell sorozatunkat, ami annyira bámulatosan sikerült, hogy a mai napig szerelmes vagyok az elkészült fotókba és úgy gondoltam, hogy ezt megosztom veletek itt blogbejegyzés formájában is.

A fotózás célja nem a klasszikus átváltoztatós tematika volt, hanem szerettünk volna maradandót adni - egy olyan élményt ami valóban emlékezetes marad és ami igazán hatással lehet az önértékelésre is. Azt gondolom, hogy amikor egy profi sminkes kisminkel valakit - úgy, ahogyan ő saját magát sose tudná - és olyan szétretusált képeket készítenek róla, hogy saját maga is alig ismer magára nem a legjobb módja az önbizalom növelésének, sőt. Sok esetben sokkal rosszabbul is tudjuk magunkat érezni az ilyen képeket nézegetve, hiszen ugyanazzal az önámítással találjuk magunkat szemben, mint amikor egy újságot lapozgatunk és nézegetjük a hibátlanra szerkesztett nőket. Olyan valamire vágyunk, ami nem is létezik és olyanokhoz kezdjük el hasonlítgatni magunkat, akik maguk sem néznek úgy ki a valóságban. Szóval én nem vagyok híve az olyan átalakítós programoknak, ahol a végeredményben egy teljesen idegen nőt láthatnak viszont a tükörben..

Mi nem szerettünk volna túlzásokba esni, csupán megmutatni azt ami a modellünkben rejlik. Ami ő maga - mindenféle felesleges körítés máz nélkül - pusztán kiemelve és kihangsúlyozva a benne rejlő potenciált. Pontosan ez az amit a munkám során a mindennapokon is csinálok - a színtanácsadásokon megmutatom nektek, hogy mennyire más hatást tudtok elérni a számotokra ideális árnyalatokban és mennyivel csinosabban állhat rajtatok egy számotokra előnyös fazon. Árnyalatok közötti különbségek, megfelelően szabott fazonok, tökéletesen kiválasztott kiegészítők - ezek csupán apró finomságok, de ez hozza meg az igazi WOW hatást. Ennek a folyamatnak az eredményét pedig ezúttal lencsevégre is kaptuk.

Szilvi már ismerte a színtípusát - élénk tavasz típus, ami azt jelenti, hogy számára a legélénkebb, meleg és világos árnyalatok a legjobbak, ezért ilyen színeket válogattam neki össze a fotózásra. Természetesen készítettek neki egy sminket, de különösen figyelve arra, hogy egy úgynevezett "nomakeup" make up legyen csak, ami az igazi szépítő smink szerintem. Az élénk tavasz az egyik kedvenc típusom, hiszen csodás árnyalatok sorakoznak a palettáján - élénk, vibráló és harsány színek, melyeket akár tömegével is magukra vehetnek akkor sem lesz összhatásában sok a végeredmény. Ennek a színtípusnak a halála az, ha valaki fakó, lágy és nagyon erőtlen színekbe öltözik, akkor pont megfosztja magát attól a ragyogástól ami a termésetes színeiben rejlik. Mi nem követtük el ezt a hibát és a fotózáson a legszebb színeit választottuk ki Szilvinek, amiket akkor még kevésbé mert volna magától felvenni az utcára - főleg együtt viselve azokat - de biztos vagyok benne, hogy ezután a nap után már bátran és büszkén viselni őket. 

Szilvi így emlékezett vissza a fotózásra:

"Egy délután épp hazafele utaztam, mikor ránéztem a facebookra és szembejött velem a hírfolyamban Betti nyereményhirdetésének sorsolása és a nevem. Egy pillanatra elgondolkodtam és hirtelen eszembe jutott, hogy jééé én erre jelentkeztem. Itt már hevesebben vert a szívem, hogy lehet én vagyok a nyertes? És valóban. Én nyertem!! Ugráltam örömömben. De rögtön a bizonytalanság is elfogott: húha, soha nem voltam fotózáson, ilyen emlékeim egyedül a kötelező iskolai osztályfotózásokról vannak (nem túl jók khmm). Picit tartottam attól, hogy hogyan leszek én jó fotómodell.
Az első találkozás Bettivel meggyőzött arról, hogy nem lesz talán itt nagy probléma. Egymás után próbáltam fel a szebbnél szebb színekben pompázó, más és más fazonú ruhákat és csak ámultam, hogy „ Jé, ez a szín milyen jó, jé ez a fazon zseniális”.
Szép lassan elérkezett a várva várt nap, a fotózás. Csodaszép, napsütéses idő, különleges helyszín. Az első kattintáskor pironkodó, félénk nézésekkel próbálkoztam, aztán végül is elég hamar rájöttem, hogy csak önmagamat kellene adnom… A lányoknak hála nagyon gyorsan feloldódtam , a vidámságuk rám ragadt, végig nevettük ezt a pár órát, illetve a csillogó szemükből láttam, hogy használható anyag készült.
Én lepődtem meg a legjobban, hogy végül mennyire élveztem. Nagyon kellemes, bár fárasztó délutánon voltunk túl (ki gondolta volna, hogy a modellkedés ilyen megerőltető? :D). Dóri nagyon pontosan instruált, hogy mit hogy csináljak, Betti igazgatta az álomszép ruhákat, a kiegészítőket rajtam, hogy a legjobban álljanak, a derítővászon használatában pedig vérprofi.
A rá következő napokban teljesen a fotózás hatása alatt voltam. Bár május óta tudtam, hogy élénk tavasz típus vagyok, mégis kicsit tartottam a saját színeimtől. Valahogy nagyon rikítónak és soknak éreztem őket magamon. Amikor felvettem a CABALA ruhákat, akkor fordult meg ez az érzés bennem, hogy nem így van. Ott és akkor valami megváltozott. A fotózás segített igazán abban, hogy sokkal bátrabban nyúljak a nekem való élénk színekhez a mindennapokban is. Másrészről elgondolkodtatott, hogy igen, nem a ruha teszi az embert, de valahol mégis, mert annyi mindent lehet a ruházattal sugallni a külvilág felé. A színtanácsadásom óta tudatosan nézem a tömegközlekedésen és máshol is, hogy hogyan öltözködünk. Szürkén, elbújósan, nem előnyösen. Minden nőnek receptre kellene felírni egy színtanácsadást.
Az i-re a pontot az tette fel, amikor Betti és Dóri megmutatta az elkészült képeket. BUMM! Tejóég! Nem hittem el, hogy én vagyok a képeken. Egyszerűen nem is számítottam ilyen csodás végeredményre. Egy magabiztos nő néz vissza rám a képeimről, akit eddig én nem nagyon ismertem, de örülök, hogy előbújt . Azóta is megállás nélkül kapom a pozitív visszajelzéseket.
Őszintén mondhatom, hogy nem is lehetnék hálásabb. Egy délután volt csak, de nekem egy hatalmas fordulópont. Ez a színek ereje, a CABALA ruhák varázsa."