Amikor rátaláltam Adriennre és a történetére rögtön éreztem, hogy nekünk dolgunk van egymással. Kivételes gondolkozása, végtelen hite és megragadó személyisége egyből lenyűgözött – Adrienn az a lány, aki tökéletesen megszemélyesíti mindazt amit a CABALA szellemisége is tükröz és mindazt amit én a ruháim segítségével szeretnék átadni nektek.

Széles Adriennel beszélgettem, akit “a magyar vitiligos lány”-ként ismerhet már a világ, ugyanis ő volt az első Magyarországon, aki vállalva foltjait egy kemény fába vágta a fejszéjét.

Miután kitört foltjai börtönéből és végérvényesen beleszeretett önmagába fontos küldetésbe kezdett: egy egyedülálló kampánnyal foltos társai megsegítésére sietett, melynek célja az volt, hogy megannyian megismerjék őket, a betegségüket, hogy ne kelljen többet “bújkálniuk” és kellemetlenül érezniük magukat, hogy ha kilépnek az utcára. 

Adrienn egy különleges feladatot kapot az élettől és az a fajta gondolkozás, szemlélet és töretlen hit mellyel ő lépdel az útja során példaértékű – mindenki számára.

A legtöbb nő annak ellenére, hogy tökéletes alakja, hibátlan bőre és kifogástalan megjelenése van sem tudja elfogadni és kellő képpen megszeretni önmagát – leélnek egy életet úgy, hogy közben folyton sanyargatják önmagunkat.

Adrienn különleges varázserővel bír. Megvan az a képessége, hogy meglássa a szépet. Nem a foltok ellenére tartja magát szépnek, hanem velük együtt. Sohasem tekint magára negatívan, kritizálóan vagy bántóan – mint ahogyan teszi azt sok egészséges és szép nő saját magával – hanem meglátja magában a csodát, észreveszi az előnyeit, a szépet és teljes mértékben képes elfogadni és maximálisan szeretni önmagát – ahogy ő fogalmaz néha már-már önimádó módjára. 

Természetesen megannyi hosszú és kemény év van mögötte is – sok munkájába telt (leginkább saját magával) mire eljutott idáig, hogy határozottan és mérhetetlen szeretettel tudjon beszélni magáról, de az idő és az út melyet megtett őt igazolja.

• Hogyan gondolkoztál régebben, hogyan tekintettél a magadra, a foltjaidra és egyáltalán a világra?

"Régebben nem szerettem a foltjaimat. Nem szerettem magam, és mivel a legtöbb testrészemen voltak belőle, így szinte semmit nem tudtam volna kifogás nélkül megemlíteni erősségemnek..

A világ nem szeretett foltosként. Ma már tudom, hogy ehhez nagyban hozzájárult az én önutálatom is, az én gondolataim is magamról, és az engem körülvevő világról. A nagy kérdés: mi volt előbb? Az önutálat, vagy az emberek gonosz megjegyzései?

Meggyőződésem, hogy az utóbbi. Ugyanis a megszokott, nem bántott környezetemben nekem semmi bajom nem volt a foltjaimmal; nem úgy akkor, amikor mindenki furcsán nézett rám az utcán.

Nagyon fontos megemlítenem, hogy a mai napig nagyon sokan megbámulnak, esetleg össze is súgnak a hátam mögött. Egy valami viszont végérvényesen megváltozott: megszerettem magam! Más lett a gondolkodásom, így már nem annyira zavar a tudatlan emberek reakciója, és egy pillanatig sem ostorzom magam miatta. Sőt, néha még ki is nevetem őket  ‘de fura, hogy ti nem látjátok ebben a szépet!’ "

A gondolkozásoddal a kisugárzásod is megváltozik.

A minket körülvevő körülmények azon múlnak, hogy képesek vagyunk-e elfogadni saját magunkat. Minden csak döntés kérdése és ha békében élünk önmagunkkal akkor a világ is teljesen más arcát fogja mutatni nekünk. Minden a fejben, az agyban dől el – amennyiben elkezdesz magadra pozitívan tekinteni, tisztelni és szeretni magadat meglátod majd, hogy a világ is másképp tekint rád.

• Mi hozta meg számodra a változást, hogyan alakult át a szemléleted?

"A változást a környezetem, és az életem megváltozása hozta. Természetesen dolgoztam, és a mai napig dolgozom magamon… Mindig elmondom, hogy fontosnak tartom az önelfogadás eljutásáig, hogy dolgozzunk a kis lelkünkön. Nincs olyan recept, ami mindenkinek jó lehet. Van, aki a hit felé fordul, legyen ez akár a kereszténység, a buddhizmus, vagy bármi. Van, aki személyiségtréningekre jár. Van, aki kineziológushoz… stb.  A lényeg, hogy megtaláljuk a magunkhoz vezető utat, és foglalkozzunk azzal, hogy mi a valódi problémánk magunkkal. Ha ezt megtaláltuk, akkor könnyebb megoldani is. Nálam azért nagyban közrejátszott egy szakítás. 8 éves kapcsolatomnak lett vége, és szinte minden addig megszokott megváltozott az életemben. Új helyre költöztem, átformálódott a baráti köröm, mások lettek a szokásaim, egy új lapot kezdtem. És erre az új lapra új, eddig még ki nem próbált dolgok kerültek rá. Komfortzóna-tágítás, én csak így hívom. Minél több olyan dolgot tettem meg, amit addig nem – a bőröm miatt is – annál jobban éreztem magam. És minél jobban éreztem magam, annál jobban tetszettem magamnak. Ma már csodálkozva nézek a foltjaimra, hogy volt az életemben olyan szakasz, amikor nem szerettem őket."

A gondolatainkban hatalmas és végtelen erő rejlik. Amennyiben tudatosan képesek vagyunk azokat átformálni és csupa pozitív, lelkesítő gondolattal bombázzuk saját magunkat akkor megváltozik körülöttünk minden.  Ami bent, az kint.  Azután, hogy te képes vagy kijelenteni magadról, hogy igenis “SZÉP VAGYOK” senkit sem fogsz találni a környezetedben, aki megcáfolna ebben.

• Hogyan fejleszted, erősíted magad, a saját magadba vetett hitedet és az önbizalmad?

"Azt hiszem, az én önbizalmamon már nincs mit erősíteni!  Néha már-már nagyképűnek, beképzeltnek, és önimádónak tűnök, de nem érdekel!  Én tudom milyen 23 évig utálni a testet, amiben élsz. Én tudom milyen minden reggel úgy felkelni, hogy amikor a tükörbe nézel, legszívesebben megszűnnél létezni.

Viszont megszeretve magam, minden pillanatát élvezem a magammal töltött időnek. Élvezem, hogy szépnek látom, és a 31 évhez képest ez a 3-4 év, igen nagy lemaradás, szóval megengedett, hogy a kelleténél többször is gyönyörködjek magamban akár egy kirakat előtt is. Sokaknak furcsa lehet, ahogy manapság már szinte túlzóan gyönyörködöm magamban, de teszek rá. A szépség szubjektív, és nem kell mindenkinek tetszek. Egynek viszont nagyon is, magamnak, az pedig már megvan.

Ki merem mondani, hogy szép vagyok! A szubjektivitásával együtt is! Szeretem magam, szeretem a foltjaimat, és ma már szeretem azokat a testrészeimet is, a foltjaimmal együtt, amiket eddig utáltam.

Nem kell minden nap elmondanom magamnak, egyszerűen csak felkelek reggel, és magamra mosolygok a tükörképemre. Arra a tükörképre, akit 23 éven keresztül gyűlöltem. Jajj, de buta voltam! Viszont sosem késő megszeretni magad! Mivel ez pont a ló másik fele, gondolom egy idő után majd lecsendesedik ez bennem, és nem lesz ilyen heves az önszeretetem, egyszerűen csak “normálisnak” fogom magam látni."

• Mi az ami téged motivál nap mint nap?  Mi ad számodra erőt egy szürkébbnek tünő napon?

"Nekem is vannak rossz napjaim. Nagyon rosszak is. Ikrek vagyok, és abból is a legrosszabb. Nem kell minden nap 100%-on pörögni, és meg kell élni a rossz napokat is. A foltjaimat illetően nincs szürke nap. Őket egyszerűen szeretem.  A rosszabb napok a fejemben vannak - nehéz néha megérteni a világot. Sokszor előfordul, hogy a gyengébb napokon, amikor egy lakatlan szigetre kívánnám magam minden impulzus nélkül, valaki valami nagyon kedveset ír nekem. Hogy köszöni, hogy vagyok; hogy köszöni, hogy mindenki helyett is megcsináltam ezt a kampányt; hogy eddig nem szerette a strandot, de a posztjaim annyira motiválják őt, hogy kimerészkedik.. stb. Ilyenkor mindig rájövök, hogy a lakatlan szigetemen sosem venne körbe ennyi szeretet. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert a kampány egész ideje alatt egyetlen negatív komment, beszólás, vagy üzenet nem érkezett. Mindenki biztosított arról, hogy jó amit csinálok, és szükség van rám. Mi kell ennél nagyobb motiváció egy napra?"

És a legfontosabb.. Te, kedves olvasóm mit mondasz magadnak amikor tükörbe nézel?

A válaszod nem elhanyagolható, hiszen a tükör nem mást mutat, mint a saját magad iránt táplált valódi érzéseidet. Az a belső párbeszéd, amit nap mint nap lefolytatsz magaddal a tükörbe nézve megmutatja teljes valósággal azt, ahogyan saját magadról vélekedsz és ez elképesztő módon befolyásolja azt, ahogyan a világ felé fordulsz – a külvilág pedig nem csinál mást, csak egy újabb tükröt fordít feléd. Belső gondolataink tükröződnek vissza ránk egész életünkben.

• Mit mondasz magadban amikor tükörbe nézel?

"Ezt a kérdést már kicsit körülírtam. Ha ma a tükörbe nézek, akkor mosolyogva üdvözlöm minden egyes foltomat a testemen! ‘szuper, hogy itt vagytok! Csodálatosak vagytok! Imádlak titeket! És nagyon sajnálom, hogy eddig nem szerettelek!’

Nagyon szerencsének mondhatom magam, hogy vitiligos vagyok! Soha nem mentem volna keresztül ezeken a bukkanókon, és soha nem tudtam volna ennyire kimaxolni az önszeretetemet, ha “normál” a bőröm. Egyszerűen evidensnek éreztem volna, és nem is vettem volna észre. A vitiligo nem csak a legnagyobb tanítóm, de mindent tőle kaptam. Megtanultam szeretni, elfogadni. Megtanultam segíteni más, hasonló cipőben járóknak. Új értékrendem alakult ki miatta. Olyan csodás emberekkel lettek kapcsolataim, hogy magam sem reméltem, hogy egyáltalán a földön vannak. Célt adott, feladatot, és sikert. Örülök, hogy vitiligos lehetek!"

Most pedig Te következel!